Egy ismerősöm ismerősének... - aki most már az én ismerősöm is a Facebookon, mert bejelöltük egymást ... - üzenőfalán olvastam az alábbi idézetet:
Bár nem tudni kitől idézett, amit nagyon sajnálok, azért ér meg mégis egy bejegyzést a számomra, mert, tényleg eszembe juttatta régi barátaimat... :) Azért kávéztam Velük, mert megkínáltak... Jólesett közben beszélgetni.. Aztán később már ízlett is a kávé :)Mert az illatát már az előtt szerettem, mert Anyu kávézik.
Volt egy időszak az életemben, amikor nagyon sok időt töltöttünk együtt - és ilyenkor általában, kávéztunk, és hosszasan beszélgettünk - a barátaimmal... Nekem mindig kihűlt a kávém, de sosem bántam, mert velük lehettem.. :) Azóta már eltávolodtunk egymástól - nem tartjuk a kapcsolatot - de én nagyon sokat gondolok rájuk, mert Nekik (is) köszönhetem, hogy ma Budapesten élek.. :)És kávézom :)
"Van a kávé... A fekete.
Olyan, mint az élet. Sötét és keserű.
És van a kávéház. Ahol nem a kávé a legfontosabb, hanem a találkozás.
A beszélgetés.
Két ember beszél, beszél, beszél, és egy napon a kávé más értelmet nyer.
...Átalakul érzelmekké. Többé már nem egyszerű kávé, hanem barátság, szeretet, vagy éppen szerelem.
Az iránt, akivel a kávézás élményét az ember megosztja.
Attól kezdve minden csésze kávé ezt jelenti. A másikat.
Még akkor is, ha nincs jelen. Emléke, emlékeztetője lesz.
És ekkor már nem sötét, és nem keserű."
Bár nem tudni kitől idézett, amit nagyon sajnálok, azért ér meg mégis egy bejegyzést a számomra, mert, tényleg eszembe juttatta régi barátaimat... :) Azért kávéztam Velük, mert megkínáltak... Jólesett közben beszélgetni.. Aztán később már ízlett is a kávé :)Mert az illatát már az előtt szerettem, mert Anyu kávézik.
Volt egy időszak az életemben, amikor nagyon sok időt töltöttünk együtt - és ilyenkor általában, kávéztunk, és hosszasan beszélgettünk - a barátaimmal... Nekem mindig kihűlt a kávém, de sosem bántam, mert velük lehettem.. :) Azóta már eltávolodtunk egymástól - nem tartjuk a kapcsolatot - de én nagyon sokat gondolok rájuk, mert Nekik (is) köszönhetem, hogy ma Budapesten élek.. :)És kávézom :)
3 megjegyzés:
Tényleg tökéletes gondolat a kávéról amit találtál. :) Újra emberré válásunk egyik útja pont az ilyen apró szertartásokon múlik.
Még mindig édesanyád és a gyerekkori szép emlékek szaggatják lelkedet...
2011. decemberében, a két ünnep közötti héten, leszoktam... Azóta nem kávézom... Nem kellett korán kelni, így nem voltam fáradt... Aztán már nem hiányzott... Érdekes, hogy néha szokott hiányozni, de egyedül itthon sosem iszom. Olyan ritkán van, hogy néha valahol, társaságban... :)
Megjegyzés küldése