Anyák napja

Most épp képeket keresek a képmodulomba, és közben ráakadtam erre a versre...

Anyák napja alkalmából idén, Anyunak olvastam fel telefonban...

Üzenetben szerettem volna elküldeni smsben - mert az érzelmileg sokkal egyszerűbb - de ahhoz ez a vers túl hosszú...

Végül mégis úgy döntöttem: felolvasom...

Szerettem volna úgy felolvasni, hogy hangomon ne hallatszódjon, hogy tartalma nem hagy ridegen... Lehetetlen volt...

A végén elsírtam magam... Ha erre a napra gondolok - és most, ahogy írom ezt a bejegyzést - elszorul a torkom, sírás környékez...

Még sírni se tudtam úgy, hogy Anyu ne vegye észre...

Megkért, ha legközelebb hazamegyek, vigyem haza kinyomtatva ezt a verset...

Megígértem Neki...

Létay Lajos: Édesanyám, mit segítsek?

Édesanyám mit segítsek?
Cukrot törjek? Hozzak lisztet?
Megpörköljem tán a kávét?
Elszaladjak hagymaszárért?
Neked száz és száz a dolgod,
míg ebédünk egybehordod;
míg az asztal megterítve,
csak te fáradsz, te s megint te!
Ámde én nem hagylak téged,
tétlen mint is nézhetnélek?
S épp ma van lám neved napja,
hát így üld meg, mosogatva?
Édesanyám, mit segítsek,
hogy ne fáradj, légy mind frissebb?
Megtennék én mindent érted,
minden gondtól kímélnélek.
Hogy vidáman élj sokáig,
s ifjan lásd meg unokáid.